Munka kell, munka kell

Három hetet adok magamnak arra, hogy munkát találjak. El nem tudom képzelni mi lesz az de valaminek lennie kell! Nagynéném azt ajánlja vegyek pár ujságot és nézzem meg az apróhirdetéseket és megemlíti, hogy délután megy bevásárolni ahol meg fogja kérdezni van-e ures állás. Veszek pár ujságot és a kozeli Hyde Park mellett találok egy lepattant cybercafe-t ahol £2 -ér 1 órát lóghatok a neten. Az elso napokban ezt arra használom, hoigy felvegyem a kapcsolataot az otthoniakkal de késobb már rámegyek pár jobseekers oldalra is. Az újság teljesen reménytelennek tunik. A belvárosi jobcentereket egyelore csak kivulrol mustrálom. Kozben egyre tobbfelol hallom, hogy bizony itt is nagy a munkanékuliség és egyaltalan nem konnyu munkat találni. Én mégis optimista maradok és abban hiszek, hogy ekkora városban kell lenni állásoknak. Leedsben, ami óriási teruleten fekszik tobb mint egymillióan laknak. Igazából a belváros nem túl nagy de az azt korulvevo kisebb varosrészek osszessége kitesz egy megatelepulést. Találkozok unokatesóimmal akiknek mind tudomására juttatom, hogy nekem bizony munka kell!!! Eltelik 2 hét és nem jutok elobbre. Felhívok pár Londonban élo ismerosomet gondolván ha itt nem jon ossze levonatozok oda. Kezdodik a harmadik hét és egyre reményvesztettebb vagyok. Már elkezdem nézegetni a repulojegyárakat Manchester és Budapest kozott. Az otthoniak bíztatnak persze a tovabbi probalkozasra. Mar nem keresek csak várok amikor a legidosebb kuzinom telefonszámot, idopontot és címet kuld. Ez fejbevág és korbefordítja a világot korulottem. Hát de nem gondolja, hogy csak ugy odaállítok így egymagam? Felhívom és megkérem, hogy jojjon el velem az elso interjúra. Úgy is tesz. Reggel 5-re beállítunk a reménybeli munkahelyre. Utkozben elmondja, hogy a két legnagyobb fonok jóbarátja és tegnap szóltak neki, hogy van egy ures állás. Ez filmszeru lesz -gondolom magamban- ha osszejon:))))  Besétálunk, bemutat a boss-nak és o "végigmér":))) Elhadar pár mondatot majd bekérdez:
-And can you speak english?
-őőő...so-so...őő...yes I can. válaszolom.
-Well, it's not a hard work you know...
-aha
Végul azt mondja majd hívni fognak ha aktuális lesz. Ha aktuális lesz??? Micsoda? Na ok. nincs mit tenni várnom kell. Kozben nagynénémék találnak nekem egy olcsó kiadó szobát ami annyit jelent, hogy £20/hét. Ez egy onkormanyzati lakás amit a munkanélkuli vagy rokkantnyugdíjas tulajdonos mivel o a csajával él, suttyomban kiad. Egy ír fazon a lakótársam aki szintán munkanélkuli és mindennapját a szomszédos pub-ban tolti aminek eredményeképpen esténként világáról nem tudva nagy zajjal érkezik a lakásba ami egy tizenpár emeletes ház tizenkettedik emeletén van.

  
Brignal Croft

A szobám nem túl tiszta és a tapéta néhény helyen le van szaggatva. Ezen elgondolkodom. Mi indít meg valakit arra, hogy a tapétát letépkedje a falról? És miért nem takarított ki egy kicsit mielott kiadta nekem? Ja mert olyan zakóban jott mikor a kulcsokat átadta, hogy az egyik zsebén valami irgalmatlan nagy sotét zsíros pecsét volt? Aha, valszeg el van zuhanva az ember. OK. Lesz ez jobb is. Az ír esténként miután korbevizeli a wc kagylót és kihánnya magát a furdoben rendszerint benyit hozzám és megkérdezi "júoráj?" Kozlom vele, hogy szeretném hogy mielott belép, kopogjon be! Persze a tekintetébol itélve ez nem jut el az agyának a megfelelo szegletébe:)))

 

csendélet

Masnap (osan) reggel elmagyarázza, hogy milyen kozel van a belváros. Gyalog 15 perc. Be is kell mennem mert valami vacsorára és reggelire kell szert tennem. A ház kornyéke nem túl bizalomgerjeszto. A városból hazafelé taxival jovok es elbeszélgetek a soforrel aki kashmir-i ahogy a legtobb taxis Leedsben. Elpanaszolom neki a nem éppen egyuttmukodo lakotársamat amin jót nevet majd elkomolyodik és tipikus indiani akcentusával felajánl egy ures szobát a kozeli lakásában. Hát erre nem tudom mit lépjek. Nem voltam még ilyen helyzetben, hogy egy indiai szobát ajánl:)))) Mindenesetre telefonszámot cserélunk és good bye-t mondunk egymásnak.