Anglia tulajdonképpen teljesen ismeretlen szamomra. Amit a kultúrájukról tudok azt a zenén keresztul ismertem meg de soha nem mélyedtem bele kulonosebben abba ami ezen kivul esik. Tudom, h baromi szerencsések mert az anyanyelvuk világnyelv és ezzel a lehetoseggel szinte az egesz vilag nyitva all elottuk bizonyos szempontból. Tudom azt is, h rengeteg jó banda karrierje indult valamelyik kis (vagy éppen nagy) városából és azt is, h a konyhájuk nem éppen tartozik a kedvenceim kozé. Mindenesetre a kozelmúlt zuros eseményei jó erosen becsaptak minden ajtót és ablakot mogottem, szal igazából inkább csak elore nézek és nem feszegetem azokat, h siránkozzak a múlt miatt. Ebbe most nem igazán akarok belemenni de tortent par nem tul kellemes dolog ami egyuttesen elég volt ahhoz, h katapultként mukodjon...
A repulon ulve ezek a fájdalmak eltompulóban vannak és inkább a kozeljovo ismeretlen izgalma dominál. 2óra 50 perc múlva (szerencsés esetben :) Manchesterben landolok. Abban a városban amelyik útjára engedte a Joy Divisiont (késobb a New Ordert) vagy az Oasist.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése